Az aszály tanulsága, azaz fel kell adni itthon a kukoricatermesztést?

A hazai szántóföldi termőterület egyelőre 6-7 %-át kitevő, kukoricatermesztésre alkalmatlan terület várhatóan rohamosan nőni fog a következő években a klímaváltozás előrehaladtával.

A megoldást rövid távon a búza és részben a napraforgó lehet, hosszabb távon pedig egy Afrikában és Dél-Európa legforróbb részein terjedő, hőségtűrő növény jelentheti.

A kukorica lehet igazán a "nagy vesztese" az idei időjárásnak, hiszen az évek óta erősödő fokozott aszályveszély miatt több helyen a gazdák feladják a növény termesztését.

AZ ELMÚLT 10-15 ÉV TAPASZTALATAI, ÉS KÜLÖNÖSEN A MOSTANI, RENDKÍVÜL SÚLYOS ASZÁLY RÁVILÁGÍT ARRA, HOGY AZ ORSZÁG EGYES RÉSZEIN, A LEGMOSTOHÁBB TERÜLETEKEN MÁR NEM RENTÁBILIS A KUKORICA TERMESZTÉSE.

Ezeken a vidékeken egymást váltják az elfogadható és rossz évek, és az elmúlt 10-13 megfigyelései alapján utóbbiak, vagyis a nagyon gyenge termést hozó esztendők kerülnek egyre inkább túlsúlyba a klímaváltozás előrehaladtával.

Az idei, történelmi távlatban is rendkívül súlyosnak mondható aszály valószínűleg tovább gyorsítja ezt a folyamatot.

Több százezer hektárról beszélünk...

„Összességében mintegy 300-450 ezer hektárnyi hazai termőterület lehet, ahol a korábbi évtizedekben még sikerrel lehetett kukoricát termeszteni, mára azonban már nem ígér jó megtérülést a termelőknek ez a növény.

A gazdák látják ezt, és lassan maguk is feladják a kukorica termesztését, a Jászságban és a Tiszántúl egyes részein például már elvétve lehet ezt a növényt látni.

Az idei szárazság rávilágít arra, hogy más területeken sem feltétlenül érdemes kukoricával próbálkozni, ebben a szezonban Békés, Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun megye leginkább érintett vidékei közül is több örökre búcsút mondhat a kukoricának.

Fontos leszögezni, hogy az ország más részein, így a Dunántúlon, különösen annak északnyugati részén továbbra is nagyon jó termést takaríthatnak be a gazdák – az idei kukoricatermés arrafelé egészen kiváló lesz.

A szóban forgó, állandó problémákkal küzdő terület így is hozzávetőleg 6-8%-a a teljes hazai szántóföldi művelésre alkalmas földeknek, amely már önmagában szemmel látható változást jelent.

KÜLÖNÖSEN SZEMBETŰNŐ, HOGY EZ A VETÉSTERÜLET MILYEN RÖVID IDŐ ALATT VÁLTOZOTT MEG: HÚSZ ÉVE A KUKORICA SZEMPONTJÁBÓL MÉG MEGFELELŐ, A HETVENES-NYOLCVANAS ÉVEKBEN PEDIG TÖBB ESETBEN JÓ ADOTTSÁGÚ VIDÉKEKRŐL VAN SZÓ.

A szakemberek előrejelzései szerint ráadásul a folyamat a következő években-évtizedekben tovább folytatódik, sőt, gyorsulni fog.

Az nem valószínű, hogy egész Magyarország alkalmatlanná válna a kukoricatermesztésre, de a legmostohább területeken biztosan fel kell adni a növény termesztését.

Ezeket a nyarakat már nem bírja.

A jelenség oka az időjárás megváltozásában keresendő. A kukorica számára az egyenletes, érlelő, de nem túl forró nyári meleg, és különösen az életciklusa elején elegendő csapadék kell.

EZEK AZ IDEÁLIS KÖRÜLMÉNYEK EGYRE KEVÉSBÉ ÁLLNAK FENN MAGYARORSZÁGON.

Évről évre gyakoribb a téli aszály, vagyis az a jelenség, amikor már az ősztől kezdve egész télen át nem hullik elegendő csapadék, így a tavaszi vetésű kukorica már egy száraz földbe érkezik.

Ezt mind gyakrabban követik a nyári hőhullámok, a 35 fokos, vagy ennél is forróbb napok, amelyek különösen a növény virágzása idején károsak a kukoricára.

A jelenség eredményeképp a szóban forgó területeken előtérbe kerülhet a kalászos gabonák, például a búza és az árpa vetése, vagy az idén szintén megviselt, de általánosságban még mindig jobban ellenálló napraforgó.

A búza kevésbé kockázatos

A búza több előnyt is tartogat a gazdák számára: alapvetően ellenálló, strapabíró, viszonylag egyszerűen termelhető növényről van szó, a mostani jó terményárak mellett már közepes terméshozammal is képes profitot termelni.

A növekedése ráadásul javarészt olyan időszakokra esik, amikor a durva hőség még jellemző, hiszen a nyár első felében már aratják.

A MOSTANI ŐSZI VETÉST AZ IS INDOKOLHATJA, HOGY NEM VÁRHATÓ A BÚZA ÁRÁNAK ÉRDEMI CSÖKKENÉSE, MINDEN JEL ARRA MUTAT, HOGY A MAGAS TERMÉNYÁRAK JÖVŐRE IS KITARTANAK.

Nehézséget idén az jelenthet, ha az extrém időjárás tovább folytatódik, és a végletekig kiszáradt földek esetleg az ősz folyamán sem kapnának elegendő csapadékot.

Erre kevés az esély, a legtöbb gazda a borzasztó idei tapasztalatok fényében is bízik a következő hetekben érkező esőben.

A kukoricával és a napraforgóval kapcsolatban több kockázat merül fel, a búza viszont ellenálló növény.

Az esőnek is előbb-utóbb meg kell jönnie, példátlan lenne, ha szeptember végéig sem esne elegendő csapadék.

Egy száraz ősz még komoly gondokat okozhat

A búzát az elmúlt években általában 900-970 ezer hektáron termelték Magyarországon, a piaci folyamatok és egyéb tényezők miatt ez a vetésterület kismértékben változott évről évre.

Ha az idei aszály miatt az érintett gazdák valóban hátat fordítanak a kukoricának a legmostohább területeken, akkor könnyen lehet, hogy a búza vetésterülete megközelíti, vagy akár érdemben meg is haladja az egymillió hektárt a következő szezonban.

Ezen csak egy makacsul kitartó aszályos, száraz ősz változtathatna, az viszont nagyon súlyos hatásokkal járna az egész hazai mezőgazdaságra nézve.

Az olasz és francia gazdák rájöttek

Természetesen a vetésszerkezet nem teszi lehetővé, hogy szinte minden esetben búzát termeljenek a gazdák, még ha várhatóan a következő szezonban növekszik is a vetésterülete.

A MOSTOHÁBB VIDÉKEKEN A KUKORICA EGYIK LEGFŐBB ALTERNATÍVÁJA A CIROK LEHET, AMELY SZÁRAZSÁG- ÉS HŐSÉGTŰRÉSE MIATT TERJED, ELSŐSORBAN DÉL-EURÓPÁBAN.

Franciaország déli tájain, például Toulouse környékén, valamint Olaszország Emilia Romagna régiójában már évek óta nagy ütemben zajlik a kukorica visszaszorulása, és a cirok terjedése, az ottani gazdáknak, felvásárlóknak egyaránt jó tapasztalataik vannak a növénnyel, amelynek lassan a piaca is megfelelően kiépül.

Idehaza a cirok termelése és felvásárlási hálózata még gyerekcipőben jár, pedig a például Afrikában már széles körben elterjedt növény szemestakarmánynak, sőt, az emberi élelmezésben is kiválóan hasznosítható jó beltartalmi értékei miatt, és egyre népszerűbb a silócirok is, amelyet elsősorban a tejelő tehenészetek alkalmaznak tömegtakarmányként.

FŐ ELŐNYE, HOGY JÓL HELYETTESÍTI A KUKORICÁT, MIKÖZBEN ANNÁL LÉNYEGESEN JOBBAN TŰRI A FORRÓSÁGOT ÉS A VÍZHIÁNYT.

Az idehaza egyelőre kis piaccal rendelkező növény ezért várhatóan a jövőben érdemi felfutást élhet meg, és egyes területeken felválthatja a kukoricát.